Éjszaka a vadasparkban

Rég voltam már a Vadasparkban, rengeteg állat érkezett míg nem voltam, egy csomó újítás történt, amiről mind a hírekből értesültem, így mikor szombaton, néném meghívott kapva kaptam az alkalmon, nem is beszélve arról hogy éjszakai túrán még soha nem voltam így csak még izgatottabb voltam, tudni illik a legtöbb állat éjszaka aktív. Sötétedés előtt 2 órával már ott voltunk, hogy azért világosban is körbe tudjunk nézni. Nagy élmény volt az egyszer biztos, példának okáért rengeteg állat hangját hallottam, amit eddig még nem, ott volt a sörényes farkas, amiket eddig nem hogy "dumálni", de még mozogni nem láttam, most pedig oda jött hozzánk és nyüszített, az egyik bagoly is lelkesen mondta a magáét.
Az egyik alpaka pedig kiszúrt magának, egy kicsit be is paráltam, tudom, hogy nem bánthat meg,  de az a nézés, ha szemmel ölni lehetne... és még követett is végig a kifutó mentén, pedig mikor megláttam még meg is dicsértem a pánkos séróját, lehet ezt vette magára... XD
Ami vicces egy kicsit, hogy az  egyik legnagyobb élményünk az őzike volt, aki csak betévedt a vadasparkba és karnyújtásnyira sétált el mellettünk, mi meg szoborrá meredve csodáltuk, még levegőt se mertünk venni, nehogy megijedjen.
A másik nagy élmény a más besötétedés utáni programok keretében az oroszlán etetés, pontosabban, mivel a tigris etetésből nem láttunk semmit ezért hamarabb az oroszlánokhoz mentünk és nem hiába, ugyanis szegénykék be voltak zárva és fel-le járkáltak az üvegnek dörgölőzve, szóval szó szerint egy üveg választott el tőlük. Az az igazság, hogy eddig nem nagyon rajongtam az oroszlánokért, a tigrisek és a pumák már magukban lenyűgöztek, de ilyen közelről látva az oroszlánokat meg kellett állapítanom, hogy szépségben ugyan ott állnak mint az előbb említett nagymacskák, lenyűgöző és talán kicsit sokkoló látvány is ilyen közelről látni egy ennyire gyönyörű állatot.
A zsiráfok a nagy újdonság, le is ragadtunk, vagy 20 percig, igaz a többiek kajáltak, én viszont végig néztem őket és el is gondolkoztam azok, hogy szépek, és lenyűgözőek az állatok és olyan szomorú őket így bezárva látni, igaz elég nagy terük van de mégsem a szabad.
Na de inkább koncentráljunk a vidám dolgokra, már este zseblámpa vényénél végre megláttuk a vidrát is, ami le is csapott minket a vizével, kis cukkancs XD
Ja és el ne felejtsem itt a miért a legjobban vártam az egészet, simogattam kígyót (na jó szerintem mondjuk tuti sikló volt, de akkor is), imádom a kígyókat, nem tudom miért, tartani viszont most már lehet nem fogok, mert a patkányvacsorájánál elbőgném magam, lévén hogy két husigolyómat túlságosan szeretem. De a tapizásnak itt még nincs vége mert egy ezerlábút is megsimiztem, meg egy óriás csótányt is és nagyon cukik voltak, nem is gondoltam.

Nosztalgia

Kicsit fura és talán valahol hülye dolog is, hogy itt vagyok 20 éves és már nosztalgiázgatok. Furcsa érzés arra is rádöbbenni, hogy az évek tényleg elég sok mindent meg tudnak szépíteni, és még alig éltem valamicskét.

Először az óvodai emlékek kerültek szóba egy beszélgetés során és vicces hogy szinte semmire nem emlékszem csak egy-egy kósza pillanat kép villan be és nem is túl lényegesek, de olyan jó rájuk gondolni. Aztán felötlött bennem, hogy ugyan mi gondom volt akkor, ez ugye afféle felnőtt berögződés, hogy a gyereknek semmi gondja az ovisoknak meg főleg hisz még tanulniuk sem kell. Pedig igen is vannak gondjaik és nekem is voltak, amik így vissza gondolva nevetségesek, de akkor olyan komolynak tűntek. Persze ezzel a tapasztalattal amit eddig összeszedtem már ott tartok, hogy most már mennék vissza az oviba :D
Aztán jött a középiskola felidézése (az általános már tegnap meg volt arra még most se emlékszek vissza olyan hű de szívesen). Még csak kicsit több mint egy éve hogy elszakadtam a középsuliból, fellélegezve, de máris megszépültek az emlékek, persze emlékszem rosszra is, de vissza révedve a múltba az ember általában a jót ragadja meg nem igaz?
Egyszóval egyszerre furcsa és jó érzés volt ez a kis visszatekintés.
De ami a fontos, hogy a zene mindig ott volt az életemben és az óvodás évekre is könnyebb volt így visszagondolni (most beugrott egy emlék kép és basszus még mindig ugyan az a szőnyegem van XD). Meg azt is eldöntöttem, hogy ha egyszer netán valamikor a távoli jövőben lesz egy gyerekem, kötelező programként benyomom neki ezeket a régi számokat.

Ez viszont régebben mintha jobban hangzott volna XD

Totoro illatpárna

Ma nagy szenvedéseim közepette alkottam ezt az illatpárnácskát.
Rózsa, levendula és kamilla van benne, elvileg ettől jobban lehet aludni, bár ahogy magamat ismerem csak a fejfájás fog majd el XD, de Totoro-ra büszke vagyok rajta mert mikor még csak a körvonalaknál tartottam hát enyhén szétfolyt az egész, látszik rég csináltam már textilfestést :3

Nem tudom mennyire érdekel bárkit is de azért jelentem élek még XD
Mik is történtek mióta nem írtam... nem sok, bár szomorúan kicsit összetörve értesültem hogy nem jutottam be képi ábrázolásra, plusz azért sokkolt kicsit az is hogy 394 a ponthatár o.O hát igen egy nyelvvizsga segített volna, vagy egy gyerek XD Egy kicsit már össze szedtem magam és próbálok nem rákoncentrálni, valamint jövőre is szeretném megpróbálni.

Kitűzött célok:

 -munkát találni

 -kihúzni még egy évet mérnökinformatikán

 -szerezni egy ... nyelvvizsgát XD

Itt meg pár kép mama kertjéből az idei első szeder adag nyáááám fini volt *w*

Tigris

A Tigris az mindig egy jellem,

sőt jellemes Tigris az egy!

A fejéből sűvít a szellem,

a lába meg ugrik, ha megy.

Mert tarka-barka, nyalka-falka, bambambambam.

E szellemes, kellemes, jellemes Tigris az én vagyok magam!

Éééén vagyok magam!

Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!