Majdnem kreatív

Egy gyors reklám. Nem rég átvettem anyától a blogjának szerkesztését, amíg beletanul a dolgokba. Mivel pedig nincs hangulatom 2szer posztolgatni ugyanazt így javaslom nézzétek meg, ugyan még nincs túl sok minden rajta, ötleteket meríteni azért már lehet. Például a lolitás karszalagból és a koponyás mézeskalácsból. :3

Link

Karácsonyra hangolódva

Az előzőposzt folytatásaként, legalábbis ami a "történt pár dolog"-ot illeti tegnap voltam Bigával karácsonyivásárba. Első utunk a széchenyi térre vezetett ott is a kürtöskalácsoshoz, elnyamogtunk egy-egy fahéjasat, élvezve, hogy egy darabig melegítette a kezünket. Azért megjegyezném, hogy én a sima kürtöskalácsot szeretem, de olyan úgy látszik már nem létezik, mivel csak is ízesített volt. Evészet közepette végigvonultunk az idén is kicsit kínai piacosra emlékeztető vásáron, belegyalogolva egy két képbe, a fotósbácsik legnagyobb örömére... Azért a kézzel készült édességek és a sajtos pult idén is megmozgatta a fantáziám, de a pénztárcámra való tekintettel csak gondolatban vetettem bele magam.
Végigérve aztán irány a Dóm tér, hisz ott nem olyan bóvlis az egész és a forralt bor is ízletesebb általában. Rám oly jellemző módon kesztyűt úgy ahogy van elfelejtettem vinni így már kisebb fagyási sérülésekkel küszködtem mire odaértünk (pedig nem túl nagy táv). Oviscsoportokon átkommandózva magunkat végül csak elértük a forralt bort, ahol elvileg le lettem kamerázva... ( kérdem én, engedélyt ilyenkor nem kell kérni az illetőtől? -.-"). A fagyási sérülésem pedig átment égésibe... szerencsére semmi hólyag, de azért még ma is fáj... Tanúság: fél percnél tovább ne tartogass forralt boros műanyagpoharat. Aztán megálltunk a tűznél is melegedni és nagyon nehezen akaródzott elindulni.
Ami a fura, hogy egészen karácsonyi hangulatom lett pedig általában még 24-én sem igazán fog el. Egyik barátom szerint a sims social karácsonya miatt, szerintem inkább a kürtöskalács és a forralt bor hatása, de hát kinek mi az ünnepi XD
Túlvágyunk már advent első vasárnapján sőt lassan már a 2. gyertyát gyújtjuk a koszorún. Idén is én gyártottam az adventi koszorút, igaz most magamnak külön nem csináltam, hisz úgy se gyújtok meg egy gyertyát sem. A tavalyi koszorúra szánt gyertya idén végre érvényesülni tud. Nem mondhatnám, hogy agyoncsicsáztam a dolgot sőt mondhatni elég puritán lett hisz 2 narancssárga szalag pár fenyőág egy kis toboz és gömb, meg a gyertyák. De valahogy úgy éreztem több minden nem is kell rá, hisz a kevesebb néha több :3. Azért egy ajtó díszt is kiráztam a kisujjamból, hogy még se az őszi faleveles pompázzon kint karácsonykor.

Grenma és sokkolódások

A tegnapi napon, hogy barátnőmet idézzem: "minden volt MINDEN".
A the Grenma koncert, már bocsánat a kifejezésért de kurva jó volt. Nagyon élveztem, rég pöröghettem már ki így magam. Ugyan egy kicsit rövidnek tűnt, bár szerintem ez csak azért van, mert annyira bezsongtam. Büszke vagyok magamra, mert a pogózó tömeget szépen vissza tudtam verni és csak párszor taposták el lábam, igaz már jó rekedt lett a hangom, de ahogy anyának is magyaráztam ez csak azt mutatja mennyire fantasztikus volt. Jó pár új számot lenyomtak, de ami nagyon kellemesen érintett és nem is számítottam rá, hogy az egyik kedvenc számomat is lejátszották, a "Vajon hallja valaki a hangom".

Azért voltak érdekességek rendesen, először is egy régi barát, aki ezek szerint már nem az, mivel látványosan nem vett észre, holott én úgy tudtam nem vagyunk rosszba, ezek szerint még is... Akkor ott voltak még a drága kulturálatlan parasztok is, mert nem tudok mit mondani azokra akik eleve fújolva jönnek be, aztán még a kedvenc falrészemet is összeragasztgatják meg firkálják, meg nagyon viccesnek tartják, hogy másokat baszogatnak, szerencsére engem békén hagytak miután az egyiket felbuktattam és jól megcsavargattam a fülét, cserébe a "viccesedésért", bár hozzáteszem szívesen folyamodtam volna durvább eszközökhöz is, de azért annyira csak nem süllyedek le már az ő szintjükre. Szóval ezek egy picit elcseszték a hangulatot.
De voltak jók is, például találkoztam egyik volt évfolyamtársammal, akivel jól elcsacsogtunk egy kicsit.

Aztán pedig hajnalban olyat láttam, amit még mindig nem hiszek el egészen, kezdődött ott hogy az előbb említett "úriemberek" miatt leléptünk a mekibe, ahol másfél órán át nyammogtunk a kaján, addig is melegedve. Majd egyszer csak belép egy csávó mögötte tipegve a nője. Eleve minden szem a nőre szegeződött lévén, hogy a felsője épphogy takarta a popóját, amibe így utólag belegondolva lehet volt egy kis szilikon vagy valami, nézve, hogy a melle és az arca is fel volt pumpálva, holott 20-nál több biztos nem volt még. Nos igen ez még el is ment volna, csak aztán megszólalt, jaj bár ne tette volna. Őszintén én eddig a Dr. Szöszit és hasonlóakat elnézve, úgy gondoltam az ilyen női karakterek, akiknek tényleg vákuum van az agyában csak hollywood-i túlzás, kifigurázás, de bármilyen hihetetlen nem. Valahol reménykedtem, hogy csak megjátssza, de az a szomorú érzésem, hogy nem így van. Az pedig ahogy a csávó beszélt vele, lehet nekem túlzottan nagy a tartásom, de a nő helyében szájon vágtam volna, de nem a plasztik cica csak vigyorgott vagy nyávogva durcizott egy kicsit, fel sem véve, hogy az egész meki a biztonsági őrökkel együttvéve könnyezve röhög rajta.

Oh Fortuna

Día de los Difuntos / Día de los Muertos

Merem feltételezni, hogy elég sokan tudjátok vagy legalábbis hallottatok már erről az ünnepről, a mexikói halottak napjáról.
Engem le tud nyűgözni az ő felfogásuk és hitük, hisz a mexikói kultúrában egészen máshogy állnak hozzá a halálhoz. A temetők ilyenkor színes, élénk színekbe öltöznek, az emberek pedig vigadnak, így emlékezve és várva vissza a holtak szellemét, hogy hozzanak nekik szerencsét és egészséget. Karnevált tartanak, vigyorgó csontvázakat táncoltatva, különböző csontváz, koponya alakú édességeket majszolva. Az egyik fő jelképe az ünnepnek a cukorkoponya, ami ma már a világörökség részének számít. Ezek a gyönyörű színű és mintázatú koponyák manapság igen elterjedtek, igaz főként tetoválás és arcfestés képében.

Ezek a engem is megihlettek és alkottam egy kicsi koponyát papírmaséból és bár nem anatómiai pontosságú azért én büszke vagyok rá (legalábbis az egyik felére amit nem csesztem el X3)

(Hát igen fotóművészi pályára még mindig nem kell lépnem XD)