Egy kis szösszenetet akartam írni a több mint 10 évig hordott és növesztett majd 60 centis hajam emlékére, amitől szombaton vettem búcsút. Úgy gondoltam nem árt végre egy kis változás, ha pedig nem tetszik, akkor majd úgyis visszanövesztem. Miért lett még is egy tanulmány a szösszenetből? A levágott kis cafatomat (hisz már 2 éve csak hátul hosszú a hajam) felrakva facebookra, megleptek a reakciók és megfogalmazódott bennem a kérdés: Mi ez a kultusz a haj körül?
A haj az egyik leggyorsabban növő szövetünk, egy átlagos ember fején körülbelül 100 ezer hajszál van. Ez a szőrzet védi fejünket az időjárási hatásoktól, de akár kisebb ütésektől is. Fénye, tartása árulkodik étkezési szokásainkról, egészségi állapotunkról, hangulatunkról.
Sok féle típusa, formája létezik, egyenes szálútól egészen a gyapjasig, van vékony és erősszálú, valamint rengeteg árnyalatú (még ha a hajfestékeket nem is vesszük számításba).
Bizony a történelem során a haj kultusz is változott, ahogy az ezekkel szemben támasztott előítélet is. Vegyük példának a vörös hajat, a középkorban ugyan kívánatosnak számított, még is a prostituáltakat ábrázolták ilyen hajszínnel. A boszorkányüldözések fénykorában pedig egyértelmű jel volt a „bűnösségnek”, még a Malleus Melficarum-ban (Boszorkánypöröly) is említést kapott. Majd a középkor letűnésével I. Erzsébet divatba hozta vörös loknikat. Napjainkra pedig a szenvedély és a szexualitás egyik jelképévé vált.
 |
| I. Erzsébet |
A szőke haj viszont számomra érdekes, ugyanis jelen korunkban egyszerre az ideál megtestesítője és a teljes agyi sötétség mintapéldánya (ugye, ugye az a sok „csúnya” szőkenős vicc). A szőke haj kultusza egészen Róma virágzásáig nyúlik vissza, ahol a nők megirigyelve a germán rabszolgalányok arany fürtjeit, sáfránnyal és kamillával próbálták világosítani hajukat, ha ez nem jött be, akkor a rabszolgalányok búcsúzhattak tincseiktől, amit utánuk a ház úrnője büszkén viselt parókaként a fején.
A haj színe persze még nem minden, hisz ott van még a frizura kérdése. Régen státuszszimbólumként is szolgált, elég ha csak megnézzük a frank történelmet, ahol a hosszú haj a királyi család kiváltsága volt, vagy a görögöket, ahol a hosszú haj a férfi erejét is szimbolizálta, így a rabszolgáknak rövidre kellett vágni hajukat. Ha nem hosszú haj akkor pedig ott van a barokk kor rizsporos méteres parókakölteményei, amik miatt akár falat is kellett bontani.
Természetesen a haj nem csak státuszszimbólum, de vallási szempontból sem elhanyagolható. Egy nem régi tanulmány szerint például az egyiptomiak a holttestek haját egyfajta zselével kenték be. Indiában pedig ma is bevett hagyomány, hogy az évekig növesztett hajat áldozatként mutatják be, nem mellékesen a parókagyártás nagy örömére. De ott van még a punk kor gyönyöre a felállított tarajos sokszínű haj, ami magában már a lázadás egy szimbóluma lett. (bár lehet ezzel a punk-ok nem értenek egyet) Vagy a rasztahaj, ami nem csak egy viselet, hanem egy egész életmód/ életszemlélet kinyilatkoztatása.
Egy bulvár oldalon pedig a következőt jelent meg: "Ha valaki rövidre vágatja a haját, tudattalanul ugyan, de azt jelzi: már nem kívánja annyira a szexet, nem érzi magát nőiesnek - állítják a szexuál-pszichológusok." Ennek fényében jöttem rá, hogy napjainkban ugyan az egyenjogúságot hirdetik, még is erősen élnek a sztereotípiák, még ha csak tudat alatt is: Egy nő legyen hosszú hajú, egy férfi pedig kefefejű.
Tehát itt tartunk megszabadultam a hosszú hajamtól, így sokak szerint hülye vagyok, a tanulmányok alapján pedig még frigid is…
 |
| A levágott cafatka lófarkam X3 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése