Először is szembesülnöm kellett a borzasztó ténnyel, hogy le kell mennem a boltba, hát vettem a kis pulóverem és nekivágtam a kb. 2 percre se lévő boltnak, nem is sejtve milyen kalandos, mennyire rám jellemző utam lesz ami után egy nagyon nagy gyökérnek érzem majd magam. Miért is? Nos:
- elindultam pénztárca nélkül, de még a kapuban észbe kaptam.
- nem nyílt a kapu
- nem csukódott a kapu
- nem találtam, hogy az almát melyik gombbal kell lemérni
- kiesett az alma a kezemből és félig almapüré lett belőle
- alig tudtam elvenni a visszajárót olyan szerencsétlenül fogtam a cuccokat
- majdnem eltiportam a srácnak, aki ott dolgozik
- lépcsőházban majdnem felsikítottam úgy megijedtem a szomszédtól
- alig akart kinyílni a lakás ajtó
Gabi szerint ez már vicces, szerintem siralmas, hogy ennyire szerencsétlen vagyok...
Ezek után persze felmerült a gondolat, hogy egyáltalán neki merjek-e kezdeni a máglyarakásnak, vagy az lesz a vége, hogy felgyújtom a lakást?
A lakás még egyben van, de az is biztos, hogy nem igen fogok máglyarakást sütögetni. Nekem enyhén szólva tömény ( persze ez lehet csak azért mert a recept szerint dolgoztam és nem hallgattam pici énemre a kevesebb cukrot illetően.) Viszont az a töménytelen mosatlan, köszönöm nem kérek máskor belőle.
Én az egyik komment szerint raktam hozzá diót is, plusz úgy is eleve diós volt egy kicsit a kalács, a narancsot viszont kihagytam és az almát inkább lereszeltem, baracklekvárt pedig csak a habba raktam.
Aki szereti az édeset és nem vett meg egy kicsit több mosatlant annak jó étvágyat hozzá :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése