Most pedig egy kis elmélkedés, mert muszáj kiírnom.Betöltöttem a húszat, furcsa érzés az, hogy nem jelent semmit. Gyerek fejjel az ember azt, hiszi 20 évesen minden más lesz, de nem semmi nem változott. Pedig én is vártam még tegnap is, hogy mint a mesében megvilágosodom és tudni fogok mindent. Látszik, hogy szellemileg nem ebben a világban élek....
Nézzük csak, itt állok az igazi élet kezdetén. Annyi mindent akartam elérni 20 éves kortomig és ebből mi valósult meg semmi. Ugyan olyan gyenge vagyok, ugyan úgy nem tanultam semmit, ugyan úgy nem teszek érte semmit. Néha-néha van egy rövid időszakom amikor nagy elhatározásokat teszek, de a vége mindig az, hogy semmit nem teszek érte és ez szánalmas, mert az és kész.
Sok mindent akarok és tenni akarok érte, még sem csinálom. Szánalom, szánalom, szánalom.
Rossz szembesülni az élettel és még mindig tiltakozok ellene és azt hiszem ezt sokáig fogom még tenni. De így is szembe kell néznem vele, akár akarom akár nem.
Muszáj lesz állást szereznem, muszáj lesz tanulnom. Ki kell repülnöm a családi fészekből, mint minden normális kismadárnak, a sarkamra kell állnom, tudom és érzem, hogy ez lesz életem legnehezebb dolga, de meg kell tennem, mert ez a dolgom és ezt is akarom. Rá kell vennem magam arra, hogy tegyek valamit az életemért, mert ez az állapot amiben most vagyok semmire nem jó, sőt nem is élet, hisz csak létezem a nagyvilágba. Ez is egy olyan elhatározás, de ezért muszáj tennem, biztos kell segítség, de meg kell tennem és kész.
