Ashley Eriksson - Island Song

Come along with me

To a town beside the sea

We can wander through the forest

And do so as we please

Come along with me

To a cliff under a tree

Where we'll gaze upon the water

As an everlasting dream

All of my affections

I give them all to you

Maybe by next summer

We won't have changed our tunes

I still want to be

In this town beside the sea

Making up new numbers

And living so merrily

All of my affections

I give them all to you

I'll be here for you always

And always be for you

Come along with me

To a town beside the sea

We can wander through the forest

And do so as we please

Living so merrily

Vangelis - Movement 1

V-rock disney

Pár VK banda összefogásából (vagy ki tudja milyen indíttatás folytán) született meg ez a remek, néhány disney számot újra megzenésítettek. Nekem ez már több mint mámor hisz külön-külön is imádom a bandákat is és a j-rockot is így összehozva pedig egy álom nekem.

V-ROCK DISNEY

(A linkre kattintva, megtalálhatjátok, hol lehet letölteni az egész cd-t)

Azt hiszem nem meglepő, hogy az abszolút kedvenc a Sadie által feldolgozott This Is Halloween

ezen meg annyit röhögtem XD nagyon LOVE

Na anyámtól megkaptam a nagy lelki vigasztalást. Tegnap 3-4 alkalommal is úgy kiborultam a hülye kalkulustól, hogy levegőt alig kaptam, jött anya hogy majd holnap megbeszéljük. Hát szóba se került, de azért kezdtem elég jól érezni magam hála barátnéimnak. Most meg fizikázom, egy kicsit odabújtam jóanyámhoz, hogy hátha kapok egy annyit hogy na próbálkozz vagy valami. Ehelyett megkaptam hogy akkor menjek dolgozni, de úgy diplomám nem lesz, mert máshova úgy se tudok átmenni. Tényleg nem tudom mit vártam, hisz igaza van, de annyiból k igazságtalannak tartom, hogy én soha nem akartam ezt a szart, csak is miattuk és nem magam miatt járok erre a hányingert keltő és hülye szakra. Mert mikor pályaválasztásra került sor (középiskola kiválasztása)  annyi ötletem volt, de mindegyik le lett szavazva, mondván ezt meg ezt nem bírnám benne, de az info! Abban a jövő! Persze jót akartak, akarnak, én meg hülye fejjel behódoltam. Most meg, hogy egyszerűen nem bírom és nem értem, jóformán oldjam meg magam, végülis én mentem bele én nem lázadoztam.
Szóval a nyugodtság elmúlt és megint egy kis rohadmány szerencsétlen szardarabnak érzem magam, ami semmire nem jó még arra se hogy belerúgjanak......

Zombi II.

Én: vagy csak néz a képeket mint én :3
Umi: Jól van, mondd azt hogy feleslegesen írok :D
Én: a tiéd elolvasom, de pl. egy finn csajnál csak a képeket szoktam nézni általában.

De a magyar blogereket szorgalmasan olvasom, mint ahogy most is kedvet kaptam Nightmare blogjához.

Én: tessék kell nekem más blogját olvasni, tök depi lettem
Umi: na miért?
Én: Mert tök jó neki, hogy azt tanulja amit szeret.

Rosszul esik, hogy én viszont nem, mert gyűlölöm és ki nem állhatom ezt a hülye helyet és igen is nagyon szíven ütött, hogy nem vettek fel rajzra, még ha próbáltam is magammal elhitetni, hogy akkora nagy lelki megrázkódtatást nem jelentett. De igen is jelentett, önbizalom hiányomat tovább növelte, és hiába vagyok azon, hogy idén is megpróbálkozom, egyszerűen még a reménye is halványnak látszik.
Persze tudom addig örüljek, amíg tanulhatok és nem kell dolgoznom. Csak , hzogy azt is kellene, de ugye suli mellett mert bármennyire is gyűlölöm ezt a helyet és bármennyire is úgy érzem, hogy mindent kiöl belőlem, bizonyos okok miatt nem hagyhatom itt a francba, sőt ha jót akarok magamnak, akkor szorgalmas zombiként ezt az évet teljesítem valahogy....

Gabi: és most akkor mit csinálsz?
Én: behódolt zombi leszek...

Kávé és művészet

Nem a kávéval festés, egyszerűen csak még nem írtam le azt a rövid szösszenetet ami péntek este történt, a szombati nagy kulturális sokkról nem is beszélve.

Péntek: Gabival megbeszéltük, hogy megyünk megint Grand Caféba, díjátadóra, meg filmstúdió bemutatkozásra. A vége ennek az lett, hogy elfoglaltunk egy kényelmes kanapét és megittunk 2-2 Mexikói kávét (ami valami isteni volt) miközben jót beszélgettünk és néztük a helyes srácokat. De jó volt ez így, nagyon élveztem :3  Meg belejöttünk a kávézacc jósolásba.
Én: Szerinted ez most mi?
Gabi: Ez egy kávés csésze. Innod kell még egyet!
Szóval a mindenség akarata volt hogy 2 kávét is megittam aznap este. Gabinak meg egy kávéember jött ki, ne de hogy az mit jelölt... lehet neki meg a szomszédasztalnál ülő csávót kellett volna megvennie XD

Szombat: Délután be a városba, Gabival ettünk egy-egy hambit, fini volt, de megállapítottuk, hogy ez egy olyan kaja amit csak gusztustalanul lehet elfogyasztani, aztán egészen 3-ig punnyadtunk a betonpadon, egy enyhén szólva is szoci hangulatot árasztó kis térszerűségen. Ahol aztán galambvadászatba kezdtünk miután, az egyik majdnem levitte a fejünket...
Majd eljött a 3 óra és elmentünk a Reök palota elé és megvártunk még 4 embert, így együttes erővel mint egy fél tucatnyian megrohamoztuk az épületet.


"Meditációs tárgyak" (Válogatás a Bodnár gyűjteményből): Ott tudtuk meg, hogy ez egy absztrakt, kortárs kiállítás. Kicsit néztünk nagyot, meg "Juj", de a végén be kell vallanom ezt a részt élveztem a legjobban. A legtöbb kép elnyerte a tetszésem és bár nem mindegyiket tudtam összekötni a címével szívesen elfogadtam volna. Sajnos annyi minden tetszett, hogy a festők nevét nem tudtam megjegyezni, de már tudom, hogy legközelebb kis jegyzetfüzettel kell mennem :3 De egyikőjüket megtaláltam neten méghozzá: Csiszer Zsuszit

Egyszerűen rengeteg jó és csodás kép volt, már meg fordult a fejembe, hogy lehet még egyszer meg kellene nézni (jegyzetfüzettel).

Hundertwasser: Mélységesen bevallom, eddig azt se tudtam, hogy létezik ilyen művész, pedig elég híres, hát igen így akartam én képi ábrázolásra menni egyetemen, és féltem is nem kicsit, hogy majd nem fog tetszeni, de felérve a 2. emeletre, kellemesen csalódtam. A Színek nagyon megfogtak, főleg miután megtudtam Gabiéktól, hogy Hundertwasser maga készítette a festékeket. Néztem ugyan képeket neten *kis kocka*, de gépen természetesen a színek nem úgy jönnek át mint valójában. Azok a selyemfénnyel csillogó színek jaj megborzongattak. Gabi meg is lepődött, hogy pedig én nem vagyok egy színes egyén. De így belegondolva helyesbítenék, szeretem, imásom a színeket, csak nem magamon XD. A kiállított tárgyak közül a legjobban a csészék tetszettek, természetesen képet nem találtam róluk... Oh és az is meglepett mennyi japán fametszete volt kiállítva, így természetesen csak még jobban megkedveltem.

Buday György: Az ember tragédiája díszlettervei bejöttek, meg a korai nyomatai közül jó pár. Meg volt egy kis illusztrált mesekönyv is kiállítva, kár, hogy lapozni ne lehetett, pedig már nagyon érdekelt, hogy mi lesz. XD

Epic Fű

Először is nagy örvendezéssel vettem tudomásul hogy megvettem a kalkulus könyveket és jó sok kedvezményt kaptam rá, csak hogy másnap kicsit visszaemlékeztem a tavalyi évre:
"hmmm mintha lett volna külön informatikusoknak kalkulus könyv"
...és igen természetesen van és nekem azt kellett volna megvenni, de azért kicsit lenyugodtam, mikor megláttam, hogy fent van neten és kb ugyan az mint amit én vettem  :D

Azútán ott van szintén egy egyetemi akadás. Ugyan is külön van egyetemi levelezés és hát ugye a tanárok arra küldenek dolgokat vagy nem mert nekem például nem volt semmi esemény a tavalyi évben, legalábbis ezt hittem, de tegnap felmentem, mert az egyik oktatónak kellett valamit küldenem és látom van egy új üzenetem. tavalyi programozás oktatóm írt (igen még tavaly... XD)
"rosszul pontoztam a  kis ZH-ban az egyik feladatodat. A ZH-d így nem 1, hanem 2 pontos lett."
Amúgy ari mert a kis szösszenetben 2 szer is bocsánatot kért és tudom az az egy pont nem soknak néz ki, de így mehettem volna pótdogára, amire viszont nem mentem, bár annyira ez nem idegel, hisz ha tudom se biztos hogy bemegyek....
De mindez annyira én vagyok, ahogy Gabi mondta ezen már csak sírva lehet röhögni és milyen igaz XD

4. nap /az égitestek megteremtése/

Milyen bibliai vagyok, mi?
4. nap az újbóli egyetemi életbe 2. és 3. napon már bőgtem este és összeroppantam a nyomás alatt....
Most egy kicsit jól vagyok, kicsit alternatívan, azt hiszem MÁR belefáradtam az idegességbe, vagy csak a bőgéstől ült békés homály az agyamra, remélhetőleg a mai 4 órás programozáson is kitart az állapot. Nem sokszor van, sőt hamar megfordulhat bennem az irány, de szeretem ezt a szarok bele mindenbe állapotot, csak fognék egy szál cigit és elszívnám (itt jegyezném meg, hogy mind ezt úgy, hogy életembe nem szívtam még cigit XD)

Super 8mm Fesztivál

Már tegnap előtt akartam írni, de akkor és tegnap is mind a sírógörccsel küszködve  keltem fel a gép elől, annyira elegem volt már mindenből.
Na de a fesztivál! Hétfőn mint jó egyetemista kislány rögtön kihagytam az első kalkulus előadásom és inkább Gabira vártam a buszmegállóban, a szomjhalál szélén álltam mikor egymásra találtunk szóval ettünk, ittunk, majd irány a Grand Café, ahol szintén még ittam vagy fél liter folyadékot.
Még lent az utcán  megcsapta a fülem "valami"
- Ez most mi? Ez zene vagy valami városi zaj?
- Szerintem a Grand Café-ból jön.
- Szóval akkor ez most zene...
Egy oboás fickó nyomta a zenét elektronikusan feltuningolva, először kicsit csak néztem és paráltam, hogy tuti megfog tőle fájdulni a fejem, de 5 perc múlva már tetszett.
- Te lehet, hogy csak a szomjazás beszél belőlem, de ez tetszik.

Na jó azért megjegyzem hogy mikor távolabb ültünk és kicsit halkabb lett a zene azért egy kicsit jobban eset XD Majd nagy úttörők módjára bementünk a terembe, mert a tömeg nem akart addig megmozdulni...
Aztán jött a filmválogatás. Mint kiderült nincs magyar felírat XD szóval az én angol tudásommal kb semmit nem értettem, de itt is látszik hogy a jó film közvetíteni tudja a mondanivalót a képi világ által.

Első film: Mint kiderült utólag, Gabi elmondása szerint a csaj elmondta a depressziós "élményeit", kár hogy nem értettem, pedig Gabi szerint annyira én voltam. Viszont és itt jön az elismerésem a film készítőjének, ugyanis nem értettem kb egy mukkot se, még kis a képi világ hatására a könnyem is kicsordult, mert így is megértettem, éreztem a mondanivalót.

Második film: Hát, hogy is mondjam.... "Nem jött át". De kicsit megnyugodtam hogy Gabinak se. Ugyan a spanyol nyelv miatt volt angol felírat és így kicsit többet értettem, mint az előző filmből, már amennyit láttam a feliratból a nagy fejektől és az álmosságtól homályosodó látásomtól. Lényege egy elvándorolt család akik paradicsomot termesztenek és rossz nekik. A baj, hogy bennem csak az itallapkor zajló beszélgetést hozta fel bennem semmi mást.
"Rostos gyümölcslé (barack, ananász, paradicsom)"
- A paradicsom olyan fura növény, hiába gyümölcs, nekem akkor is zöldség marad.
- De a paradicsom zöldség, mert sós.
- A paradicsom édes
- Nem az sós
- Akkor még nem ettél normális paradicsomot, amit mama termeszt az édes.
- Mi is termesztünk az sós
- A paradicsom egy hülye növény...
Csak egy kérdésem van, hogy miért van a zöldségpultba és a gyümölcsleveknél egyszerre?

2 nap! Komoly 2 napja taposom ismét az egyetemista élete kerekét, de már ott tartok, hogy kb állva eltudnék aludni, mert úgy érzem mintha már 1 hónapja nem aludtam volna. De nem most se fogok mert már is tanulhatok, tudom tudom erről szól de akkor is FUCK. Csak remélem, hogy minél hamarabb túllendülök a holtponton és akkor megint egy egyetemista zombi leszek, akinek a végén semmi fantáziája csak a kocka gondolatok -.-"
Előjelei már vannak:
Én: öm most hogy jön ide Grenma?
Umi: eszembe jutott a bérletről, meg a gittyóról.
nem mindegy hogy mivel hoztam fel?
Én:nem mindegy mert most bekockították a fejem és látnom kell az összefüggéseket

Umi: gitár = grenma

bérlet = utazási lehetőség

gitár + bérlet = eljutunk a grenma koncira

Ettől egyes tanáraim már elélveznének szerintem XD Ami a szomorú hogy így olyan világos lett nekem mint a nap.

De a kérdés még mindig áll: "Mit keresek én itt???????"

Josie Charlwood - "Feel Good Inc"

Már 3 napja hallgatom, felváltva az eredeti Gorillaz számmal és még nem untam meg, sőt IMÁDOM :3
Nagyon tehetséges a csaj, szerény véleményem szerint :)

Nyelvi nyomor

Sok ország, sok nyelv, ami szép és varázslatos ugyanakkor nekem maga a rémálom.
Mint már általánosban kiderítették diszlexiám van, anyámék járattak is egy évig pszichológus, mert az segít. Hát köszöni szépen a diszlexiám azóta is vidáman gyötri az életem. Hangosan olvasni nekem maga a gyötrelem, sőt lényegében nem is tudok... De persze ez nem elég, hozzácsatolható a nyelvérzéki gyökérségem. Van abba ugyanis valami hogy általános 2.-tól mint egy 11 évig tanultam/tanították nekem az angolt, a legtöbben ilyenkor már rég a nyelvvizsgát lobogtatják a kezükben és én? kb bemutatkozni nem tudnék... arról ne is beszéljünk hogy enyhén szólva megutáltam az angol nyelvet. Aztán középsuliba megismerkedtem a némettel örültem mint majom a farkának mert 2 hónap alatt többet megtanultam németből mint a 11 évig tartó angol órákból. Azonban maradjunk annyiban hogy bemutatkozni németből is csak makogva megy.

Az, hogy gyökér vagyok a nyelvekhez még magában nem annyira zavarna ellenben az, hogy hála a diszlexiámnak mára eljutottam arra a szintre, hogy a sírás fojtogat ha hangosan kell olvasnom, vagy idegen nyelven megszólalnom annál inkább. Nyelvek esetén oda jutottam, hogy amint én kerülök sorra elvörösödöm, minden elszáll a fejemből, remeg a hangom és igen a könnyeimmel küszködök.
Most meg itt vagyok, holnap kezdődik az újabb szemeszter első órám pedig a német, ráadásul csak a középhaladót tudtam felvenni, pedig inkább mentem volna újrakezdőre... Arról pedig ne is beszéljünk, hogy már a gondolatától is gyomorgörcsöm van (és ez nem csak képletes).

"Hmmm hány évesek is vagyunk?..."

Tegnap kijött hozzám Gabi. *-*
Büszke vagyok, mert jó helyen szállt le egymaga :D Természetesen a kakasok is köszöntötték, amit valamiért Gabi nem nagyon értékelt XD, de már tudom mit fog kapni szülinapjára naná, hogy egy kakast :3
Mint mondtam is neki, ő a legszociálisabb lény akit ismerek és most a gyerekkori szocializálódást fejlesztette nálam, ugyanis egy csomót játszottunk. Enyhén ovis szintre fejlődtünk vissza, de én nagyon élveztem, először is a kinder játékokat néztük át, Gabi talált jó pár olyat ami neki is meg volt, meg amiről nem tudtuk eldönteni, hogy na akkor ez pontosan mi is akar lenni XD. Aztán előkerült a magyar kártya, persze rögtön leszögeztem, hogy én azzal nem tudok játszani, de aztán Gabi megtanított pirospacsizni vele, ami nem túl bonyolult játék ugyebár, igaz így is sikerült néha belezavarodnom XD az első körben már csak egy lap volt a kezemben, de így is sikerült veszteni... Aztán betű tornyoztunk is, igaz lehet nem épp szabályszerűen...
-Van olyan, hogy möst?
- Hát must még csak, csak de möst....
- Most lesz.
Meg volt még faláz és érctű is.
Aztán lementünk játszótérre is homokvárat építeni, ami a nagy melegre való tekintettel nem lett egészen befejezve, de közben hallgathattunk Kárpátiát mert épp valami banzáj volt a faluháznál.
Végül még megtanultam kocka-pókerezni is, úgyhogy most már legalább tudok valamit kezdeni a magyar kártyával és a kockákkal.
Köszönöm Gabi a szép napot *-*