2011. november 20., vasárnap

Grenma és sokkolódások

A tegnapi napon, hogy barátnőmet idézzem: "minden volt MINDEN".
A the Grenma koncert, már bocsánat a kifejezésért de kurva jó volt. Nagyon élveztem, rég pöröghettem már ki így magam. Ugyan egy kicsit rövidnek tűnt, bár szerintem ez csak azért van, mert annyira bezsongtam. Büszke vagyok magamra, mert a pogózó tömeget szépen vissza tudtam verni és csak párszor taposták el lábam, igaz már jó rekedt lett a hangom, de ahogy anyának is magyaráztam ez csak azt mutatja mennyire fantasztikus volt. Jó pár új számot lenyomtak, de ami nagyon kellemesen érintett és nem is számítottam rá, hogy az egyik kedvenc számomat is lejátszották, a "Vajon hallja valaki a hangom".



Azért voltak érdekességek rendesen, először is egy régi barát, aki ezek szerint már nem az, mivel látványosan nem vett észre, holott én úgy tudtam nem vagyunk rosszba, ezek szerint még is... Akkor ott voltak még a drága kulturálatlan parasztok is, mert nem tudok mit mondani azokra akik eleve fújolva jönnek be, aztán még a kedvenc falrészemet is összeragasztgatják meg firkálják, meg nagyon viccesnek tartják, hogy másokat baszogatnak, szerencsére engem békén hagytak miután az egyiket felbuktattam és jól megcsavargattam a fülét, cserébe a "viccesedésért", bár hozzáteszem szívesen folyamodtam volna durvább eszközökhöz is, de azért annyira csak nem süllyedek le már az ő szintjükre. Szóval ezek egy picit elcseszték a hangulatot.
De voltak jók is, például találkoztam egyik volt évfolyamtársammal, akivel jól elcsacsogtunk egy kicsit.

Aztán pedig hajnalban olyat láttam, amit még mindig nem hiszek el egészen, kezdődött ott hogy az előbb említett "úriemberek" miatt leléptünk a mekibe, ahol másfél órán át nyammogtunk a kaján, addig is melegedve. Majd egyszer csak belép egy csávó mögötte tipegve a nője. Eleve minden szem a nőre szegeződött lévén, hogy a felsője épphogy takarta a popóját, amibe így utólag belegondolva lehet volt egy kis szilikon vagy valami, nézve, hogy a melle és az arca is fel volt pumpálva, holott 20-nál több biztos nem volt még. Nos igen ez még el is ment volna, csak aztán megszólalt, jaj bár ne tette volna. Őszintén én eddig a Dr. Szöszit és hasonlóakat elnézve, úgy gondoltam az ilyen női karakterek, akiknek tényleg vákuum van az agyában csak hollywood-i túlzás, kifigurázás, de bármilyen hihetetlen nem. Valahol reménykedtem, hogy csak megjátssza, de az a szomorú érzésem, hogy nem így van. Az pedig ahogy a csávó beszélt vele, lehet nekem túlzottan nagy a tartásom, de a nő helyében szájon vágtam volna, de nem a plasztik cica csak vigyorgott vagy nyávogva durcizott egy kicsit, fel sem véve, hogy az egész meki a biztonsági őrökkel együttvéve könnyezve röhög rajta.

2011. november 15., kedd

Grenma-ra várva

Szombaton megyünk Grenmára ha minden igaz, addigra megpróbálom lelkileg minimum egy kicsit helyrepofozni magam, hogy a sötét aurám ne másszon át másra.
Egyébként rájöttem, hogy le vagyok maradva Grenma számok terén, szóval most hallgatom az újakat, hogy ne kukán, értetlenül álljam végig az egészet, meg a másik 2 bandát sem lenne hülyeség hallgatni egy kicsit. Legalább, hogy tudjam mire számíthatok, az egyikbe már belekóstoltam és be is jött, emiatt nem is annyira aggodalmaskodok, mit a közönség miatt. Ugyan is valjuk meg a Grenma közönség egy nagy része animés, Csongi szinkron pályája miatt és hát... tizenévesek,  ami a következőt jelenti: anime + "tizenév" = sipítozás.
Persze bocsánat a kivételekért, de tapasztalatból mondom a sipítozósak többségben vannak. Biga nyugtatgat, hogy nem engedik be őket én viszont egyenlőre hiszem ha látom.
Ez csak a nyomorom egy újabb darabkája a lelik-szemetesládába. Az az igazság, hogy megpróbálok kevesebbet panaszkodni, hisz tudom, hogy senki nem kíváncsi rá, hát eddig nem nagyon megy mint látható. Természetesen mi mással mint az iskolával lenne a főgondom, ez a fél év is már lóg az akasztófán, ami azt illeti, ahogy jobban belegondoltam csak erőltetés az egész. Így úgy döntöttem, hogy inkább teljes állásba elmegyek dolgozni és majd mellette valahogy lerakok valami mást. Mamám támogatja az elgondolásom,viszont a nagy problémám az, hogy a szüleimmel, hogy a ...-omba közöljem. Tudom, hogy nagy csalódást jelent nekik és nem igazán akarok nekik több csalódást okozni, elég amit eddig átéltek miattam, de a sulit már sehogy nem tudom befejezni, máshova meg enyhén szólva kétlem, hogy felvesznek...
Úgyhogy ennyi, most ez a nyűgöm, pontosabban a fő nyűgöm természetesen ugyan úgy megvan a többi, hülyeségem is az "utálom magam" és a többi...

2011. november 9., szerda

2011. november 1., kedd

Día de los Difuntos / Día de los Muertos

Merem feltételezni, hogy elég sokan tudjátok vagy legalábbis hallottatok már erről az ünnepről, a mexikói halottak napjáról.
Engem le tud nyűgözni az ő felfogásuk és hitük, hisz a mexikói kultúrában egészen máshogy állnak hozzá a halálhoz. A temetők ilyenkor színes, élénk színekbe öltöznek, az emberek pedig vigadnak, így emlékezve és várva vissza a holtak szellemét, hogy hozzanak nekik szerencsét és egészséget. Karnevált tartanak, vigyorgó csontvázakat táncoltatva, különböző csontváz, koponya alakú édességeket majszolva. Az egyik fő jelképe az ünnepnek a cukorkoponya, ami ma már a világörökség részének számít. Ezek a gyönyörű színű és mintázatú koponyák manapság igen elterjedtek, igaz főként tetoválás és arcfestés képében.



Ezek a engem is megihlettek és alkottam egy kicsi koponyát papírmaséból és bár nem anatómiai pontosságú azért én büszke vagyok rá (legalábbis az egyik felére amit nem csesztem el X3)

(Hát igen fotóművészi pályára még mindig nem kell lépnem XD)