Ünnepekre hangolódva

Kezdem érezni a közelgő "ünnepi" hangulatot. Mostanában rászoktam a 9 órakor kitápászkodok az ágyból dologra, tudom jó nekem, bár szívesen kelnék fel hamarabb, hogy mehessek munkába... Ma viszont már fél 6-kor fent kukorékoltam és agyaltam, hogy mi mindent kell még venni, csinálni és rohangálni. Van egy pár éves elméletem miszerint:

A karácsony este azért békés és boldog, mert az előtte lévő hajtásban mindenki kifárad és kiveszekszi magát.

Ha őszinte akarok lenni, nem emlékszem olyan esetre, amikor karácsonyfa díszítésnél minimum egy besértődés ne esett volna, akárki részéről is. Viszont így minden este béke volt és sok mosoly. :)
Egyenlőre azonban csak a hajtás van, az idén is az én feladatom a sütés, legalább is a nagy része, na nem kell megijedni, anya is velem aszalódik a konyhában, csak ő épp főz és nem sütöget. De rám marad a takarítás és ugyan egy kis panelban lakunk, mégis csak időigényes a legeldugottabb  zugot is "felnyalni" a padlószőnyeg kikeféléséről nem is beszélve, mindezt úgy kalkulálni, hogy a panelban a dolgok 2 nap alatt 1centis porral burkolóznak be. Valamint ott van még a vásárlás is, pedig már annyira bele éltem magam, hogy nem kell semmit vennem, de ez is mutatja a naivitásom. Végül is mit is vártam hiszen csak ma reggel döntöttem el, milyen sütik, torták lesznek. Aztán ott van még az ajándék kérdés is, december első hetében elmentem bevásárolni ajándékok terén, de most rádöbbentem, hogy apának még mindig nincs ajándék, unokatestvéremnek pedig ötletem sincs mit kéne adni. Aztán ott vannak még barátnőim is, velük kapcsán jöttem rá, hogy abszolúte semmi kreativitásom, így nem is csoda, hogy nem vettek fel képi ábrázolásra, az meg pláne nem, hogy nem tudom kitalálni, mit is kellene nekik gyártani...
Egyszóval kerülget a téboly és az álmatlanság, de ennek függvényében legalább K békés karácsonyom lesz XD

Fonalgömb

Elkészítettem az egyik dísztípust a sok közül, amit felsoroltam pár poszttal ezelőtt. Többféle képen is kipróbáltam, már ami a kötőanyagot illati pl.: sűrű ragasztós víz. Végül még is csak a keményítőbe áztatottak maradtak életben, ugyan féltem, hogy a fekete fonalat majd elszínezi, de végül semmi baja nem történt a fonalnak.

Először is felfújtam a lufikat, ami erősen igénybe vette a tüdőmet mivel vízibombához készült lufik voltak, de akinek nincs esze az szenvedjen, ugye... A keményítőt felráztam egy kisit, majd a kb. 1méter hosszú fonalakat (de kinek mi esik jól) beleáztattam kb. 5 percig. Végül a lufik köré tekertem a fonalat és 1 napig hagytam száradni, néha megforgatva. Miután megkeményedett a lufikat egy tűvel kiszúrtam és kiszedtem a kész fonalgömbből. Amire érdemes figyelni, hogy a lufikat jól kössük meg, mert nekem is egy csomó leeresztett még száradás előtt, valamint mikor tekerjük körbe a fonallal akkor a lufi száját ne szorítsuk nagyon körbe, mert ott tudjuk, majd a végén kiszedni a kidurrantott lufit.

Ezt használja anya a horgolt angyalkákhoz is

R.I.P. Ponytail

Egy kis szösszenetet akartam írni a több mint 10 évig hordott és növesztett majd 60 centis hajam emlékére, amitől szombaton vettem búcsút. Úgy gondoltam nem árt végre egy kis változás, ha pedig nem tetszik, akkor majd úgyis visszanövesztem. Miért lett még is egy tanulmány a szösszenetből? A levágott kis cafatomat (hisz már 2 éve csak hátul hosszú a hajam) felrakva facebookra, megleptek a reakciók és megfogalmazódott bennem a kérdés: Mi ez a kultusz a haj körül?

A haj az egyik leggyorsabban növő szövetünk, egy átlagos ember fején körülbelül 100 ezer hajszál van. Ez a szőrzet védi fejünket az időjárási hatásoktól, de akár kisebb ütésektől is. Fénye, tartása árulkodik étkezési szokásainkról, egészségi állapotunkról, hangulatunkról.

Sok féle típusa, formája létezik, egyenes szálútól egészen a gyapjasig, van vékony és erősszálú, valamint rengeteg árnyalatú (még ha a hajfestékeket nem is vesszük számításba).

Bizony a történelem során a haj kultusz is változott, ahogy az ezekkel szemben támasztott előítélet is. Vegyük példának a vörös hajat, a középkorban ugyan kívánatosnak számított, még is a prostituáltakat ábrázolták ilyen hajszínnel. A boszorkányüldözések fénykorában pedig egyértelmű jel volt a „bűnösségnek”, még a Malleus Melficarum-ban (Boszorkánypöröly) is említést kapott. Majd a középkor letűnésével I. Erzsébet divatba hozta vörös loknikat. Napjainkra pedig a szenvedély és a szexualitás egyik jelképévé vált.

I. Erzsébet

A szőke haj viszont számomra érdekes, ugyanis jelen korunkban egyszerre az ideál megtestesítője és a teljes agyi sötétség mintapéldánya (ugye, ugye az a sok „csúnya” szőkenős vicc). A szőke haj kultusza egészen Róma virágzásáig nyúlik vissza, ahol a nők megirigyelve a germán rabszolgalányok arany fürtjeit, sáfránnyal és kamillával próbálták világosítani hajukat, ha ez nem jött be, akkor a rabszolgalányok búcsúzhattak tincseiktől, amit utánuk a ház úrnője büszkén viselt parókaként a fején.

A haj színe persze még nem minden, hisz ott van még a frizura kérdése. Régen státuszszimbólumként is szolgált, elég ha csak megnézzük a frank történelmet, ahol a hosszú haj a királyi család kiváltsága volt, vagy a görögöket, ahol a hosszú haj a férfi erejét is szimbolizálta, így a rabszolgáknak rövidre kellett vágni hajukat. Ha nem hosszú haj akkor pedig ott van a barokk kor rizsporos méteres parókakölteményei, amik miatt akár falat is kellett bontani.

Természetesen a haj nem csak státuszszimbólum, de vallási szempontból sem elhanyagolható. Egy nem régi tanulmány szerint például az egyiptomiak a holttestek haját egyfajta zselével kenték be. Indiában pedig ma is bevett hagyomány, hogy az évekig növesztett hajat áldozatként mutatják be, nem mellékesen a parókagyártás nagy örömére. De ott van még a punk kor gyönyöre a felállított tarajos sokszínű haj, ami magában már a lázadás egy szimbóluma lett. (bár lehet ezzel a punk-ok nem értenek egyet) Vagy a rasztahaj, ami nem csak egy viselet, hanem egy egész életmód/ életszemlélet kinyilatkoztatása.

Egy bulvár oldalon pedig a következőt jelent meg: "Ha valaki rövidre vágatja a haját, tudattalanul ugyan, de azt jelzi: már nem kívánja annyira a szexet, nem érzi magát nőiesnek - állítják a szexuál-pszichológusok." Ennek fényében jöttem rá, hogy napjainkban ugyan az egyenjogúságot hirdetik, még is erősen élnek a sztereotípiák, még ha csak tudat alatt is: Egy nő legyen hosszú hajú, egy férfi pedig kefefejű.

Tehát itt tartunk megszabadultam a hosszú hajamtól, így sokak szerint hülye vagyok, a tanulmányok alapján pedig még frigid is…

A levágott cafatka lófarkam X3

CocoRosie - Gallows

Biga fedezte fel és mutatta meg nekem, én pedig azon nyomban beleszerettem, a dallam, a szöveg, a klip minden annyira tetszik benne, hogy az elmondhatatlan *-*

"Üssétek le a fenyőt!"

Nem mondanám, hogy karácsonyi lázban égek, de lényegesen jobban foglalkoztat, mint például tavaly. Sokak számára nem túl meglepő hír, hogy az Alice Csodaországban az egyik nagy kedvencem és miután megláttam, hogy van karácsonyfadísz. Nagyon izgatja a fantáziám, na meg csorgatom a nyálam rendesen, de valamit kieszelek, hogy legyen nekem is, minimum rajzolok vagy nyomtatok valami kis papírfecnit. Azonban más remek ötleteket is láttam és több mint biztos hogy egy párat kipróbálok majd :3

Ahogy említettem minimum egy hasonló jellegűt szeretnék majd csinálni:

...és amik még tetszenek:

quilling technikás gömb

Ez ha jól sejtem égethető gyurmából van
(valószínű, majd kombinálom a quilling-gel)

Ezt meg már régen ki akartam próbálni *-*

Cuki gombos
(Biga ha olvasod te jutottal róla eszembe :3 )

Végül, lehet nem annyira karácsonyi, bár felfogható romlott mézeskalácsfigurának XD
Sőt lehet csinálok is mézeskalácsból, hogy legyen mivel anyát fárasztani X3

Cyndi Lauper - Time After Time

Be kell vallanom ebben a változatban először még a Romy és Michelle című filmben hallottam és már kiidegelt, hogy nem találom sehol úgyhogy rá is hagytam a keresést pár évre... Azonban pár napja hallottam újra a tv-ben és kutatóakcióra indultam, mire megtaláltam ezt a változatot már kezdtem feladni, na nem mintha annyira el lett volna rejtve épp csak egy duettet kerestem...

Lying in my bed I hear the clock tick,
And think of you
Caught up in circles confusion
Is nothing new
Flashback warm nights
Almost left behind
Suitcase of memories,
Time after

Sometimes you picture me
I'm walking too far ahead
You're calling to me, I can't hear
What you said
Then you say go slow
I fall behind
The second hand unwinds

If you're lost you can look and you will find me
Time after time
If you fall I will catch you I'll be waiting
Time after time

If you're lost you can look and you will find me
Time after time
If you fall I will catch you I will be waiting
Time after time

After my picture fades and darkness has
Turned to gray
Watching through windows you're wondering
If I'm OK
Secrets stolen from deep inside
The drum beats out of time

If you're lost you can look and you will find me
Time after time
If you fall I will catch you I'll be waiting
Time after time

You say go slow
I fall behind
The second hand unwinds

If you're lost you can look and you will find me
Time after time
If you fall I will catch you I'll be waiting
Time after time

If you're lost you can look and you will find me
Time after time
If you fall I will catch you, I will be waiting
Time after time

Time after time
Time after time
Time after time

Aoi Bungaku Series

Egyik nap Biga ura (?) vagy legyen inkább Mr. Biga ? Ezt még meg kell tárgyalni XD
A lényeg az, hogy kérdezte tudok-e ajánlani valami elvontabb animét. Ekkor döbbentem rá, hogy én lényegében eddig csak nyálas vagy humoros animéket néztem csak, de azért beajánlottam neki a Pokoli lányt, aztán eszembe jutott az Aoi Bungaku Serie, amit ugyan addig a napig nem láttam, de rég megakartam nézni és ha nem is hú de elvont, de komolyabb anime. Azt nap aztán meg is néztem mind a 12 rész.
Különösebb ismertetőt nem szándékozom róla írni, ugyanis az Anime Addicts oldalán nagyon szép és részletesen le van írva minden. Egy javaslatom azért lenne, ne akkor nézzétek meg az animét, amikor el vagytok kenődve.

Egy biztos mély benyomást tett rám, az első történet főként. Ha mondhatom sajnos sok hasonlóságot fedeztem fel magammal, legalábbis ami az érzelemvilágot, vagy a gondolkodásmódot illeti. Elgondolkodtató az biztos és nem vidít fel túlságosan. Engem még is lenyűgözött, és nagyon neheztelem, hogy a könyv maga nincs lefordítva magyarra, pedig azt hiszem ez lenne az egyik kedvencem. Az történeket grafikái gyönyörűek. OBATA Takeshi és Kubo Tite elég híresek és stílusuk igen eltérő még is nagyon megfog a munkájuk. Takeshi sötét, realisztikus ábrázolása eleve közel áll hozzám, Kubo pokoljának ábrázolása viszont egyenesen lenyűgözött, beleszerettem nincs mese, sőt meg is ihletett.

Szóval megihletett... csak remélhetem, hogy nem röhögi ki senki, ugyanis ez az első komolyabb akvarellképem, eddig ugyanis csak gyümölcsöket és köcsögöket festettem azt se ekkora részlesességgel és abból is csak hatot-hetet. De legalább látom a hibákat rajta és tudom mire kell figyelni :3

Majdnem kreatív

Egy gyors reklám. Nem rég átvettem anyától a blogjának szerkesztését, amíg beletanul a dolgokba. Mivel pedig nincs hangulatom 2szer posztolgatni ugyanazt így javaslom nézzétek meg, ugyan még nincs túl sok minden rajta, ötleteket meríteni azért már lehet. Például a lolitás karszalagból és a koponyás mézeskalácsból. :3

Link

Karácsonyra hangolódva

Az előzőposzt folytatásaként, legalábbis ami a "történt pár dolog"-ot illeti tegnap voltam Bigával karácsonyivásárba. Első utunk a széchenyi térre vezetett ott is a kürtöskalácsoshoz, elnyamogtunk egy-egy fahéjasat, élvezve, hogy egy darabig melegítette a kezünket. Azért megjegyezném, hogy én a sima kürtöskalácsot szeretem, de olyan úgy látszik már nem létezik, mivel csak is ízesített volt. Evészet közepette végigvonultunk az idén is kicsit kínai piacosra emlékeztető vásáron, belegyalogolva egy két képbe, a fotósbácsik legnagyobb örömére... Azért a kézzel készült édességek és a sajtos pult idén is megmozgatta a fantáziám, de a pénztárcámra való tekintettel csak gondolatban vetettem bele magam.
Végigérve aztán irány a Dóm tér, hisz ott nem olyan bóvlis az egész és a forralt bor is ízletesebb általában. Rám oly jellemző módon kesztyűt úgy ahogy van elfelejtettem vinni így már kisebb fagyási sérülésekkel küszködtem mire odaértünk (pedig nem túl nagy táv). Oviscsoportokon átkommandózva magunkat végül csak elértük a forralt bort, ahol elvileg le lettem kamerázva... ( kérdem én, engedélyt ilyenkor nem kell kérni az illetőtől? -.-"). A fagyási sérülésem pedig átment égésibe... szerencsére semmi hólyag, de azért még ma is fáj... Tanúság: fél percnél tovább ne tartogass forralt boros műanyagpoharat. Aztán megálltunk a tűznél is melegedni és nagyon nehezen akaródzott elindulni.
Ami a fura, hogy egészen karácsonyi hangulatom lett pedig általában még 24-én sem igazán fog el. Egyik barátom szerint a sims social karácsonya miatt, szerintem inkább a kürtöskalács és a forralt bor hatása, de hát kinek mi az ünnepi XD
Túlvágyunk már advent első vasárnapján sőt lassan már a 2. gyertyát gyújtjuk a koszorún. Idén is én gyártottam az adventi koszorút, igaz most magamnak külön nem csináltam, hisz úgy se gyújtok meg egy gyertyát sem. A tavalyi koszorúra szánt gyertya idén végre érvényesülni tud. Nem mondhatnám, hogy agyoncsicsáztam a dolgot sőt mondhatni elég puritán lett hisz 2 narancssárga szalag pár fenyőág egy kis toboz és gömb, meg a gyertyák. De valahogy úgy éreztem több minden nem is kell rá, hisz a kevesebb néha több :3. Azért egy ajtó díszt is kiráztam a kisujjamból, hogy még se az őszi faleveles pompázzon kint karácsonykor.

Összeomolva de bizakodva :3

Minden bejegyzésnél megfogadom magamnak, hogy az adott hónapban igen is megpróbálok, minél érdekesebb és minél több posztot írni. Mint láthatjátok azonban, nem sokat ér a magamnak tett fogadalom és a lustaságom felemészt.
Mióta nem írtam történt pár dolog, először is a suli... Nos mivel idén sem szerettük meg egymást így úgy döntöttem könnyes búcsút veszek a szakomtól végleg és egyenlőre az egyetemtől is. Szóval most keresem a melót és bár se szakképesítésem se gyakorlatom, azért a reményem él és talán feltudok kutatni valami kapcsolatot, hisz valljuk be kapcsolatok nélkül manapság nem igen lehet állást találni. Természetesen a tanulmányaimat nem akarom ennyiben hagyni, ha egyetemet nem is de valami OKJ-s cuccot jó lenne elvégezni. Jó pár hétig ki voltam borulva miatta és még most sem tettem egészen túl magam rajta, de nagymamám sokat segít, hisz támogat és szerinte is így lesz a legjobb. Anya pedig (ugyan nem mondta) nyilván csalódott, azért ő is egyetért. Apa pedig... nos ő abban sem vagyok biztos, hogy tud bármit is a dologról, mostanában ugyanis igen csak eltávolodtunk egymástól... De csak lesz valahogy :)

Grenma és sokkolódások

A tegnapi napon, hogy barátnőmet idézzem: "minden volt MINDEN".
A the Grenma koncert, már bocsánat a kifejezésért de kurva jó volt. Nagyon élveztem, rég pöröghettem már ki így magam. Ugyan egy kicsit rövidnek tűnt, bár szerintem ez csak azért van, mert annyira bezsongtam. Büszke vagyok magamra, mert a pogózó tömeget szépen vissza tudtam verni és csak párszor taposták el lábam, igaz már jó rekedt lett a hangom, de ahogy anyának is magyaráztam ez csak azt mutatja mennyire fantasztikus volt. Jó pár új számot lenyomtak, de ami nagyon kellemesen érintett és nem is számítottam rá, hogy az egyik kedvenc számomat is lejátszották, a "Vajon hallja valaki a hangom".

Azért voltak érdekességek rendesen, először is egy régi barát, aki ezek szerint már nem az, mivel látványosan nem vett észre, holott én úgy tudtam nem vagyunk rosszba, ezek szerint még is... Akkor ott voltak még a drága kulturálatlan parasztok is, mert nem tudok mit mondani azokra akik eleve fújolva jönnek be, aztán még a kedvenc falrészemet is összeragasztgatják meg firkálják, meg nagyon viccesnek tartják, hogy másokat baszogatnak, szerencsére engem békén hagytak miután az egyiket felbuktattam és jól megcsavargattam a fülét, cserébe a "viccesedésért", bár hozzáteszem szívesen folyamodtam volna durvább eszközökhöz is, de azért annyira csak nem süllyedek le már az ő szintjükre. Szóval ezek egy picit elcseszték a hangulatot.
De voltak jók is, például találkoztam egyik volt évfolyamtársammal, akivel jól elcsacsogtunk egy kicsit.

Aztán pedig hajnalban olyat láttam, amit még mindig nem hiszek el egészen, kezdődött ott hogy az előbb említett "úriemberek" miatt leléptünk a mekibe, ahol másfél órán át nyammogtunk a kaján, addig is melegedve. Majd egyszer csak belép egy csávó mögötte tipegve a nője. Eleve minden szem a nőre szegeződött lévén, hogy a felsője épphogy takarta a popóját, amibe így utólag belegondolva lehet volt egy kis szilikon vagy valami, nézve, hogy a melle és az arca is fel volt pumpálva, holott 20-nál több biztos nem volt még. Nos igen ez még el is ment volna, csak aztán megszólalt, jaj bár ne tette volna. Őszintén én eddig a Dr. Szöszit és hasonlóakat elnézve, úgy gondoltam az ilyen női karakterek, akiknek tényleg vákuum van az agyában csak hollywood-i túlzás, kifigurázás, de bármilyen hihetetlen nem. Valahol reménykedtem, hogy csak megjátssza, de az a szomorú érzésem, hogy nem így van. Az pedig ahogy a csávó beszélt vele, lehet nekem túlzottan nagy a tartásom, de a nő helyében szájon vágtam volna, de nem a plasztik cica csak vigyorgott vagy nyávogva durcizott egy kicsit, fel sem véve, hogy az egész meki a biztonsági őrökkel együttvéve könnyezve röhög rajta.

Grenma-ra várva

Szombaton megyünk Grenmára ha minden igaz, addigra megpróbálom lelkileg minimum egy kicsit helyrepofozni magam, hogy a sötét aurám ne másszon át másra.
Egyébként rájöttem, hogy le vagyok maradva Grenma számok terén, szóval most hallgatom az újakat, hogy ne kukán, értetlenül álljam végig az egészet, meg a másik 2 bandát sem lenne hülyeség hallgatni egy kicsit. Legalább, hogy tudjam mire számíthatok, az egyikbe már belekóstoltam és be is jött, emiatt nem is annyira aggodalmaskodok, mit a közönség miatt. Ugyan is valjuk meg a Grenma közönség egy nagy része animés, Csongi szinkron pályája miatt és hát... tizenévesek,  ami a következőt jelenti: anime + "tizenév" = sipítozás.
Persze bocsánat a kivételekért, de tapasztalatból mondom a sipítozósak többségben vannak. Biga nyugtatgat, hogy nem engedik be őket én viszont egyenlőre hiszem ha látom.

Ez csak a nyomorom egy újabb darabkája a lelik-szemetesládába. Az az igazság, hogy megpróbálok kevesebbet panaszkodni, hisz tudom, hogy senki nem kíváncsi rá, hát eddig nem nagyon megy mint látható. Természetesen mi mással mint az iskolával lenne a főgondom, ez a fél év is már lóg az akasztófán, ami azt illeti, ahogy jobban belegondoltam csak erőltetés az egész. Így úgy döntöttem, hogy inkább teljes állásba elmegyek dolgozni és majd mellette valahogy lerakok valami mást. Mamám támogatja az elgondolásom,viszont a nagy problémám az, hogy a szüleimmel, hogy a ...-omba közöljem. Tudom, hogy nagy csalódást jelent nekik és nem igazán akarok nekik több csalódást okozni, elég amit eddig átéltek miattam, de a sulit már sehogy nem tudom befejezni, máshova meg enyhén szólva kétlem, hogy felvesznek...
Úgyhogy ennyi, most ez a nyűgöm, pontosabban a fő nyűgöm természetesen ugyan úgy megvan a többi, hülyeségem is az "utálom magam" és a többi...

Oh Fortuna

Día de los Difuntos / Día de los Muertos

Merem feltételezni, hogy elég sokan tudjátok vagy legalábbis hallottatok már erről az ünnepről, a mexikói halottak napjáról.
Engem le tud nyűgözni az ő felfogásuk és hitük, hisz a mexikói kultúrában egészen máshogy állnak hozzá a halálhoz. A temetők ilyenkor színes, élénk színekbe öltöznek, az emberek pedig vigadnak, így emlékezve és várva vissza a holtak szellemét, hogy hozzanak nekik szerencsét és egészséget. Karnevált tartanak, vigyorgó csontvázakat táncoltatva, különböző csontváz, koponya alakú édességeket majszolva. Az egyik fő jelképe az ünnepnek a cukorkoponya, ami ma már a világörökség részének számít. Ezek a gyönyörű színű és mintázatú koponyák manapság igen elterjedtek, igaz főként tetoválás és arcfestés képében.

Ezek a engem is megihlettek és alkottam egy kicsi koponyát papírmaséból és bár nem anatómiai pontosságú azért én büszke vagyok rá (legalábbis az egyik felére amit nem csesztem el X3)

(Hát igen fotóművészi pályára még mindig nem kell lépnem XD)

Halloween-i kreatívkodás

Halloween mint olyan, elég különleges érzéseket vált ki belőlem, egyrészt valahol Amerika majmolásnak tartom, ugyanakkor minden más amit én szeretek: jelmezek, félelmetes/varázslatos lények, misztikum és kreativitás:

"Őszi rózsa": Igazából ennek a leírását anya találta, aztán belevont engem is a dologba, hogy gyártsunk egy ajtódíszt. (Jut eszembe, nem ártana valamit kezdeni a blogjával, mert egy csomó dolgot fellehetne pakolni, rá de egy éve ott áll üresen, szerintem átveszem a szerkesztésjogát XD).
A rózsák mint látható nem másból vannak mint őszi lehullott levelekből, sajnos piros és mélybordó leveleket nem sikerült belecsempésznem, mert amelyik fa itt a környéken olyan leveleket hullat azt nem lehetett szépen behajtani.  (Ha a linkre kattintotok videót is találhattok az elkészítésről )

(Forrás:lobzik)

Szárnyaló denevérek: Az ötlet egy tumblr kép révén született és mert egy csomó (2db) fotókartonom van amit igazán már nem is tudom miért vettem. Annyi az egész, hogy egy sablon segítségével körberajzoltam kivágtam a denevéreket, majd a szárnyukat kicsit meghajlítottam, aztán blu-tackkel felragasztattam ennyi és imádom, szerintem nagyon jól néz ki úgyhogy egy jó darabig marad fent :D

Sablonok:

Tökkrémleves: Végül egy recept amit ma próbáltam ki, én mondjuk lévén, hogy bokorpuszta végi faluban, nem igazán árulnak kabocha tököt így a hosszúkás amerikai sütőtökkel próbálkoztam, előre szólok a tökhámozás nem egy szórakoztató része. Ízileg, nekem egy kicsit purcsa, nem azt mondom, hogy rossz mert nagyon is finom csak én speciel az édeshez vagyok hozzászokva sütőtök terén. De inkább próbáljátok ki ti is :3

Merre jártok kacér srácok?

Éldegélek még, nagyon azért nem írtam, mert nem mindig csaj a nyavalygós posztokat akarom ontani, ez is csak félig lesz az XD
Ma 2 nagy dolgot állapítottam meg.
1. tényleg nem nekem való ez a mérnökinfó szak tekintve, hogy minimum 2 év heti 5 óra programozást szenvedtem el azért, hogy tavaly és most is sikerüljön össz-vissz 5 pontot összekaparnom a 20-ból (megjegyezném azért ennek az 5 pontnak is most örülök)
2. pedig, hogy közvetlen dogaírásra készülődve ne nézzek Mulánt és Ouran High School Host Club Live-ot.
Ugyanis miután összekapartam azt a nyomorék kis 5 pontot még fél órát gondolkoztam, majd elkezdtem a mulán egyik dalát dúdolni, ami még fél óra után egy kis körbenézés és host club hatás után átköltődött a következőre:

"El kelne itt egy szép és kacér srác" 
(na szerintem ez a TTIK info szak legjobb jellemzése XD)

A maradék félórában pedig azon gondolkoztam, hogyan kellene/lehetne az eddigi tetkóimat szépen, lassan bővíteni.

Csak egy gondolat...

Néném mondta egyszer nekem, hogy "Egy nő maga miatt legyen szép és szeresse magát"


Ez a mondat nagyon beleivódott a gondolataimba, de valahogy soha nem tudtam tartani magam hozzá. Alapvetően én egy olyan ember vagyok, aki csak maga miatt nem képes semmire. Ha belegondolok egyszerűen semmi nem jut az eszembe amit magam miatt csinálok, még a minden napi felkelést sem. Nem szeretem magam, nem szeretem a testem sőt néha eljutok addig, hogy gyűlölöm. Itt jön, hogy miért nem fogyok le, miért nem edzek stb. Számtalanszor kezdtem bele fogyókúrába, de nem volt akaratom, vagy sokkal inkább nem volt célom. Próbálom visszapörgetni magamban, hogy vajon miért, miért menekültem ebbe a helyzetbe, hogyan indult el ez a lavina ami lassan lélekben felemészt, de nem tudok rájönni.
De egyre inkább tudatosul bennem, hogy most már tényleg szarnom kell a világra és végre magammal törődni, tennem kell végre magamért valamit, el kell hogy fogadjam magam, mindenestül. Egyenlőre még nem igazán tudom mivel, de muszáj lesz, mert így csak felemésztem magam.

Éld túl Algyőt!

Egyenlőre, most ott tartok, hogy legszívesebben a Gabi alkotta simses ő lady-ségem bőrébe bújnék, és csak ülnék egész nap a trónomon, orrot fújnék, köhögnék és várnám a vajákosnénit hogy jöjjön kivéreztetni, vagy aggasson rám piócákat.

Na de félre a tragikummal és egy kis jó is ami tegnapról maradt. Hachika írt hogy jó lenne menni sétálni, sajnos Umika nem jött, pedig tuti akkor a végéra nem csak simán, hanem a röhögéstől is megszakadtunk volna. Először is a már rendszerré vált "Menjünk gesztenyét dobálni a kukába" bajnokságot nyitottuk meg a gyógyszertárnál. Kész huligánok leszünk így 20 éves korunkra XD. Aztán menjünk boltba!
- Szerintem én még nem is jártam ebben az utcában soha.
- Szerintem én se... Végigmenjünk?
- Ahama, majd visszafele
Ez az Süli András utca volt, ahol Süli András született (google barátom felvilágosított, hogy ő egy festő, micsoda hírességek laktak erre. Na majd ha ide a panelra nyomják ki, hogy itt született Pólya Melinda, azt még megvárjuk XD)
Szóval lementünk azon a nem túl hosszú utcán.
-Milyen szép kiházak, de most fogunk eltévedni.
- Majd hívjuk anyáinkat, hogy nézzenek már fel Google térképre, mert okos lányaik eltévedtek Algyőn. XD
De végül nem kellett a telefonos segítség, túléltük és a végén valahogy kilyukadtunk a  Tisza-parton ahol végigmentünk egy rövid kis tanösvényen, hogy én mennyire élveztem hihetetlen XD Meg persze ontottam a hülyeséget Hachinak, aki biztos nagyon értékelte. Na de még a töltésen is bolyongtunk, és lesétáltunk pár kilométert, jó retkesek lettünk, de jó volt :3
ja igen szerződni fogunk az RTL-lel és valóságshow indítunk a tanösvényen XD

Törpök, francia és a Takony

Fúúú hát most fejeztem be egy rövid "kutatást" így reggel (kora délelőtt), de milyen rendes vagyok már, hogy én csinálom másnak meg a házit, végülis jobban is élveztem, ha szabad így fogalmazni, mint az egyetemi anyagot. Na meg okosabb lettem egy kicsit és kikupálódhattam Bretagne történelméből, meg a Hupikék törpikékből. Francia két-tannyelvű iskola... nem is tudtam, hogy van ilyen Szegeden XD Na mondjuk azért nem erőltettem meg magam túlságosan egyszerűen csak éltem azzal, hogy a "Google a barátunk".
Amúgy nem nagyon élvezem a mai napot, mivel úgy keltem, hogy reggel óta ki akarom köpni a tüdőm és egy nemsokára mérendő hőmérséklet után, szerintem már most állíthatom, hogy lázam is van. Na igen és itt jön a drága egyetem ismét képbe, hisz ugye milyen jó az egyetemisták élete? Aham, csak épp itt már nincs lógás, sőt úgymond betegszabi sincs, hisz van olyan gyakorlat ahol ha 2-t hiányzol akár igazoltan akkor is mondhatsz búcsút a félévednek, szóval ha el csap a villamos gyakorlaton akkor is ott kell lenned. Azért remélem holnapra a nagy Árkád megnyitóra jobban leszek. (Egyébként nekem a hátamon is feláll a szőr a sz épülettől, a hülye "modern" kockastílusával, máshol biztos még szép is lenne, de Szegeden a régi gyönyörűen kidolgozott épületek között... hát nekem enyhén nem jön át...) De azért persze jó beteg kislány leszek és elmegyek, mert csak bennem van a kíváncsiság XD

Ja, természetesen a gyűlölöm a szakom, még mindig fent áll és azt se tudom, hogy fogom teljesíteni, idén ami elég szomorú lévén hogy nem sok dobásom van már. Főleg, hogy egyre távolabbinak tűnik hogy bekerülök rajzra, főleg hogy szart se ér az életem (ez most így ebben a pillanatban fogalmazódott meg bennem ismét).

Ezzel kívánok mindenkinek csodálatos jó napot!