Tegnap betelt a pohár... Megmondtam anyáéknak, hogy nem fogok át menni se szar-ból se kalkulusból és mint kiderült progalap is bukta. Kedden már véres volt a szemem, olyan fáradt voltam, mert egész nap programozásra tanultam. Ennyit még életemben nem tanultam még a múltkori fizikát is felülmúltam. Majd beültem és olyan 10 perc után, kb a csoport felével együtt távoztam, mert kb hozzászagolni nem tudtam...Apa vígasztalt, anya először gyilkos tekintetett meresztett rám aztán ő is vigasztalt. Amit persze nem érdemeltem meg is biztos óriásit csalódtak bennem.
Azt hiszem mindig is túl szeszélyes voltam egy ilyen robotszerű szakmához, ahol az ember nem igazán tudja kiteljesíteni magát, persze ezt is lehet művészi szintre emelni és csodálom is azt aki ezt úgy tudja megtanulni, hogy közben a kreativitása nem vész el, de én nem ide tartozom.
Talán túl érzékeny jellem vagyok, talán elkényeztetett, talán önfejű. Boldogulni akarok a világban és tudom, hogy a szüleim is csak jót akarnak nekem. De úgy érzem szó szerint kezdek belebolondulni ebbe...
jaj FŰŰŰŰŰ. *ölel* Fuck off egyetem >_<"
VálaszTörlésui: attól a képtől megijedtem o___O xD
jaja egy kicsit ijesztő, de kb ilyennek éreztem magam, meg egy kicsit érzem is még mindig XD
VálaszTörlés