Ugyan faluban ( pontosabban községben XD) élek immár 20 éve, de azon "szerencsések" közé tartozom, akik az összesen kb 10 panelház egyikében lakik (Na persze a panelt sem úgy kell elképzeni, hogy kitörik a nyakad, úgy kell felnézni ré és súrolja az eget, ugyanis össz-vissz 2 emeletesek ezek a csodák, de meglehet nyugodni a panel minden szépségét élvezem: szar szigetelés, beázás, ökölnyi eltérések a falakon, szomszédok XD) Lényeg ami lényeg, kertet általában csak akkor látok mikor kinézek az ablakomon és a garázsok mögött elterülő faluban gyönyörködöm, és persze mikor elmegyek mamámhoz :3
Ma is elmentem és ugyan annyi szándékkal csupán, hogy Csöpi (husi) kutyát elvigyem oltásra, de a vége az lett, hogy előtte vagy 2 órát kapáltam gazoltam gereblyéztem és végig élveztem. Imádom dúrin a földet ez tudom, hogy nagyon hülyén hangzik, de szeretem érezni a talajt, érzem, hogy élek és kellemes energia önt el.
Kicsit számító és morbid dolognak érzem azt a gondolatot, hogy szeretném megörökölni a házat majd és gondját viselni a kertnek. Fogalmam sincs miből tartanám fent de nagyon sok lehetőséget látok még abban a házban kertben és egyszerűen ragaszkodom ahhoz a helyhez, hisz kiskorom nagy részét töltöttem ott. Valamint igazi örökségnek tartanám, hisz még nagyapám és dédapám építette saját kezűleg a házat, a melléképületeket, a tyúkólat és minden egyebet. Szóval, ha úgy alakulna nem hiszem, hogy lenne szívem azt látni, hogy valami idegen költözik be abba a házba ami igazán a családoménak mondható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése