Ülök és vívódom, hogy a barátaim és egy koncert helyett a családom választottam. Sz*r érzés, hogy nem tudok kettészakadni... Bár az is igaz, hogy nem volt sok kedvem elmenni, de azért próbáltam, csak épp nem készültem el, na persze kaptam is kisebb fajta lebaszást, mert az igen is az volt. Nem igazán tudom megfogalmazódni mi játszódik le bennem, szarul érzem magam mert nem tartottam a barátaimmal, másrészt örülök, hogy a családdal voltam és jókat nevettünk (Már amennyire tudtam nevetni a telefon és egy alapos bőgés után). Igaz amúgy is rám tört a depresszió, persze a külsőm miatt mi más is lenne a bajom.... mondjuk sok más apróság is.
Tegnap is együtt voltunk és el is basztam a hangulatot... ekkora baj lenne, hogy most nem akartam?
Persze most is csak az jár a fejembe, hogy én itt pörgök, depressziózok a dolgon és még vagy 6szor elfogom bőgni magam, míg a többieknek lehet eszébe se jutok, vagy ha igen elhordanak minden szarnak...
Bár remélem jól szórakoznak és nem jutok eszükbe se.
Elmenekülök a világ elől? Igen menekülök, mert gonosznak érzem. Mármint tök hülyeségnek és snassznak hangzik, de egy rohadás párkapcsolatot akarok és emiatt jön rám főleg ez az egész, amit az énem egy része rohadt szánalmasnak tart. Ekkor szokott az jönni, hogy ezért kell eljárni. Na igen szép és jó, csak épp egyedül nem megyek, ha meg valaki jön velem hát lássuk be ha hím keveredik a közelbe akkor én akár el is szublimálhatnék mert le vagyok szarva. Ekkor jön az ezért kell magabiztosnak lenni, csak épp ezért nincs semmi önbizalmam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése