Péntek: Gabival megbeszéltük, hogy megyünk megint Grand Caféba, díjátadóra, meg filmstúdió bemutatkozásra. A vége ennek az lett, hogy elfoglaltunk egy kényelmes kanapét és megittunk 2-2 Mexikói kávét (ami valami isteni volt) miközben jót beszélgettünk és néztük a helyes srácokat. De jó volt ez így, nagyon élveztem :3 Meg belejöttünk a kávézacc jósolásba.Én: Szerinted ez most mi?
Gabi: Ez egy kávés csésze. Innod kell még egyet!
Szóval a mindenség akarata volt hogy 2 kávét is megittam aznap este. Gabinak meg egy kávéember jött ki, ne de hogy az mit jelölt... lehet neki meg a szomszédasztalnál ülő csávót kellett volna megvennie XD
Szombat: Délután be a városba, Gabival ettünk egy-egy hambit, fini volt, de megállapítottuk, hogy ez egy olyan kaja amit csak gusztustalanul lehet elfogyasztani, aztán egészen 3-ig punnyadtunk a betonpadon, egy enyhén szólva is szoci hangulatot árasztó kis térszerűségen. Ahol aztán galambvadászatba kezdtünk miután, az egyik majdnem levitte a fejünket...
Majd eljött a 3 óra és elmentünk a Reök palota elé és megvártunk még 4 embert, így együttes erővel mint egy fél tucatnyian megrohamoztuk az épületet.
"Meditációs tárgyak" (Válogatás a Bodnár gyűjteményből): Ott tudtuk meg, hogy ez egy absztrakt, kortárs kiállítás. Kicsit néztünk nagyot, meg "Juj", de a végén be kell vallanom ezt a részt élveztem a legjobban. A legtöbb kép elnyerte a tetszésem és bár nem mindegyiket tudtam összekötni a címével szívesen elfogadtam volna. Sajnos annyi minden tetszett, hogy a festők nevét nem tudtam megjegyezni, de már tudom, hogy legközelebb kis jegyzetfüzettel kell mennem :3 De egyikőjüket megtaláltam neten méghozzá: Csiszer Zsuszit
Egyszerűen rengeteg jó és csodás kép volt, már meg fordult a fejembe, hogy lehet még egyszer meg kellene nézni (jegyzetfüzettel).
Hundertwasser: Mélységesen bevallom, eddig azt se tudtam, hogy létezik ilyen művész, pedig elég híres, hát igen így akartam én képi ábrázolásra menni egyetemen, és féltem is nem kicsit, hogy majd nem fog tetszeni, de felérve a 2. emeletre, kellemesen csalódtam. A Színek nagyon megfogtak, főleg miután megtudtam Gabiéktól, hogy Hundertwasser maga készítette a festékeket. Néztem ugyan képeket neten *kis kocka*, de gépen természetesen a színek nem úgy jönnek át mint valójában. Azok a selyemfénnyel csillogó színek jaj megborzongattak. Gabi meg is lepődött, hogy pedig én nem vagyok egy színes egyén. De így belegondolva helyesbítenék, szeretem, imásom a színeket, csak nem magamon XD. A kiállított tárgyak közül a legjobban a csészék tetszettek, természetesen képet nem találtam róluk... Oh és az is meglepett mennyi japán fametszete volt kiállítva, így természetesen csak még jobban megkedveltem.
Buday György: Az ember tragédiája díszlettervei bejöttek, meg a korai nyomatai közül jó pár. Meg volt egy kis illusztrált mesekönyv is kiállítva, kár, hogy lapozni ne lehetett, pedig már nagyon érdekelt, hogy mi lesz. XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése