Ez a mondat nagyon beleivódott a gondolataimba, de valahogy soha nem tudtam tartani magam hozzá. Alapvetően én egy olyan ember vagyok, aki csak maga miatt nem képes semmire. Ha belegondolok egyszerűen semmi nem jut az eszembe amit magam miatt csinálok, még a minden napi felkelést sem. Nem szeretem magam, nem szeretem a testem sőt néha eljutok addig, hogy gyűlölöm. Itt jön, hogy miért nem fogyok le, miért nem edzek stb. Számtalanszor kezdtem bele fogyókúrába, de nem volt akaratom, vagy sokkal inkább nem volt célom. Próbálom visszapörgetni magamban, hogy vajon miért, miért menekültem ebbe a helyzetbe, hogyan indult el ez a lavina ami lassan lélekben felemészt, de nem tudok rájönni.De egyre inkább tudatosul bennem, hogy most már tényleg szarnom kell a világra és végre magammal törődni, tennem kell végre magamért valamit, el kell hogy fogadjam magam, mindenestül. Egyenlőre még nem igazán tudom mivel, de muszáj lesz, mert így csak felemésztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése