Ehhh egy kicsit muszáj kiírnom magamból a dolgokat.
Először is, hát anyáék szarul állnak anyagilag, nincs mit szépíteni és így csak nagyobbnak érzem a nyomást hogy találjak egy állást, de kilátást korántsem látok rá. Kilátásoknál tartva próbálkozom képi ábrázolásra bejutni és életem egyik legszebb pillanatai közé sorolnám azt ha bejutnék, de (nagyon nagy de) egyre inkább úgy érzem, hogy a szánalmas pontjaimmal semmi esélyem, és ha nem kerülök be nem tudom mihez kezdjek, info-ra a legkevésbé sincs lelkierőm visszamenni és ott úgy is csak az lenne hogy szenvednék évtizedekig XDNa és persze barátnőim, pontosabban most csak az egyik, elhatározta, hogy minden áron elzárkózik előlünk és elüldöz maga mellől. Fáj, minden egyes kib*szott szava és megjegyzése fáj és olyan mintha a lelkemet tépdesné, és hogy mi bánt a legjobban? Tisztában vagyok vele, hogy magasról szarik a mi érzéseinkre, vagy ha bármennyire is megérinti az saját magának is letagadja. Nem hittem, hogy ide jut ki az egész és nem tudom, hogy történt, igazságtalan, hogy valami így tönkre menjen és az, hogy próbáltam ellene tenni még csak egy gyenge szélfuvallatnyit sem ért.
Szóval ez van, lehet én nagyítom fel a dolgokat, de én most kb úgy érzem, hogy összedől a világ körülöttem és rám jellemző módon, pusztulok vele.
Ja igen a szerelmi életem nem szeretném kihagyni, ami szintén nem meglepő módon nincs és ezt már kurva szánalmasnak érzem, hisz az -.-"
az is szánalom , hogy itt nyavalygok miatta, de nem kötelező elolvasni vagy törődni vele, úgy hogy kiírom és kész, így nekem egy kicsit jobb úgy 1 óráig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése