Hát öm öh, nem is tudom, hogy kezdjek hozzá, talán először is iszok egy kis nyugtató teát, mert kezd úgy remegni a kezem mint egy idegbetegnek és már bőgök is mint a valami....Szal tudom nem kéne belefolynom a dolgokba, de olyan rossz látni ami folyik körülöttem, hogy egy kezdeti barátságnak tűnő valami így elfajuljon, apró hülyeségek miatt... mert most komolyan szerintem egyik tábor se tud normális érvet felhozni arra, miért ilyen a másikkal...
Egy kicsit gyerekesnek érzem ezt az egészet és most játsszam megint a békítőtábort? Hát most nem. Bocs de kezd elegem lenni, mindig más vitázik és marja egymát én pedig szenvedek, még ha nekem közöm sincs hozzá. Persze ez is az én hibám, az én hibám, hogy hamar megkedvelem az embereket és, hogy hajlamos vagyok a jó tulajdonságaikat figyelni csak...
Na most beszéltem Gabival szal egy kicsit jobb, bár még így is rosszul vagyok az idegtől.
Szóval úgy érzem megint én vagyok középen, hogy miért? Mert én szeretnék a másikfélell is jobban lenni, oké soha nem fogom őket úgy szeretni teljes szívemből mint Szukit vagy Shandarot, oké néha idegesítenek, de ettől függetlenül én kedvelem őket is és nem fogok velük marakodni. Persze most jön az, hogy ezek után Szuki és Shandaro mit gondol majd, hogy ellenük vagyok? Holott nem, mert sehol sem vagyok és hogy miért? Mert megértem mind 2 álláspontot? Hát pont ez a baj, hogy egyiket se értem, át tudom érezni, látom, tudom mi van, csak épp nem értem, de talán nem is akarom.
Kiszeretnék maradni ebből, és megpróbálok ki is maradni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése