Nyelvi nyomor

Sok ország, sok nyelv, ami szép és varázslatos ugyanakkor nekem maga a rémálom.
Mint már általánosban kiderítették diszlexiám van, anyámék járattak is egy évig pszichológus, mert az segít. Hát köszöni szépen a diszlexiám azóta is vidáman gyötri az életem. Hangosan olvasni nekem maga a gyötrelem, sőt lényegében nem is tudok... De persze ez nem elég, hozzácsatolható a nyelvérzéki gyökérségem. Van abba ugyanis valami hogy általános 2.-tól mint egy 11 évig tanultam/tanították nekem az angolt, a legtöbben ilyenkor már rég a nyelvvizsgát lobogtatják a kezükben és én? kb bemutatkozni nem tudnék... arról ne is beszéljünk hogy enyhén szólva megutáltam az angol nyelvet. Aztán középsuliba megismerkedtem a némettel örültem mint majom a farkának mert 2 hónap alatt többet megtanultam németből mint a 11 évig tartó angol órákból. Azonban maradjunk annyiban hogy bemutatkozni németből is csak makogva megy.

Az, hogy gyökér vagyok a nyelvekhez még magában nem annyira zavarna ellenben az, hogy hála a diszlexiámnak mára eljutottam arra a szintre, hogy a sírás fojtogat ha hangosan kell olvasnom, vagy idegen nyelven megszólalnom annál inkább. Nyelvek esetén oda jutottam, hogy amint én kerülök sorra elvörösödöm, minden elszáll a fejemből, remeg a hangom és igen a könnyeimmel küszködök.
Most meg itt vagyok, holnap kezdődik az újabb szemeszter első órám pedig a német, ráadásul csak a középhaladót tudtam felvenni, pedig inkább mentem volna újrakezdőre... Arról pedig ne is beszéljünk, hogy már a gondolatától is gyomorgörcsöm van (és ez nem csak képletes).